{

2012. január 25., szerda

}

 

Azt el akartam mesélni, hogy Ákos, aki nagyjából negyedik hete jár iskolába és kb. három hete furulyázik, simán elfurulyázza a zene tagozatos harmadikos könyvéből azokat a népdalokat, amelyeket éppen most tanulnak, pedig már egy-két kereszt és tsi is beficcennek és nem két-három hangból állnak. Igaz, a furulyát szinte nem lehet kiimádkozni a kezéből, folyton fújja. Kapott néhány extra órát a tanítónénivel, meg külön szolfézsra is jár, persze a heti három énekóra+kiskórus mellett, szóval elég intenzív a felzárkóztatás. Ettől tartottam amúgy a legjobban, mert hát a többiek ezt a tempót már 2,5 éve nyomják, ő meg most került bele, de úgy néz ki, simán felvette a fonalat.

A többi tárgyból sem látszik nagyon gázosnak a helyzet. Mondjuk a felmérők nem lettek hibátlanok, de valószínűleg a kérdéseket sem értette kiskomám mindenhol, jövő héten szülőin reményeim szerint kapok több információt.

Amúgy szeret járni nagyon, pedig az első nap előtt még hisztirohama is volt, hogy Svédország mennyivel jobb, meg így, meg úgy, de már az első napon rájött, hogy itt is lesznek haverok, és már vannak is, persze, hogy vannak, a héten még muffint is kellett nekik sütni. Múltkor örömujjongásban tört ki, mert az apja egy fél órával korábban bevitte, aztán meg balhézott, amiért az összevont napköziben már nem maradhat ...

Az is kiderült, hogy a csúfolások is hasonlóak, mint Svédországban, mert hát itt is azzal ugratják, hogy a lányok szerelmesek belé és miért nem csókolja meg már az egyiket. Ezeket Ákosom igen méltatlan beszólásoknak tartja, de hát ugyanerről panaszkodott néhány hónapja a Vikingaskolan kapcsán is...

A régi iskola- és hokis társakkal szkájpon tartja a kapcsolatot, néha hárommal is vonalban/csetben van egyszerre, így könnyebb azért elviselni a távolságot.

Lucilla | 2012. január 25. 23:10:09

{

2012. január 15., vasárnap

}

 

Új év, remélhetőleg boldog, és gott, de én továbbra sem vagyok túl következetes a posztok publikálásában. Most is kihagyom a hazaköltözős beszámolót, pedig lesz mit mesélni, és fogok is, de most csak egy rövidre van csak időm/erőm, azonban muszáj megmutatnom Ákost, ahogy végre kezei közé kaphatta a varrógépemet, amely három év után ismét egy fedél alatt lakik velünk. Mert hát már jó ideje mondja, hogy ő varrni akar és géppel, mert megtanulta az iskolában, és noha láttam a műveit, nehéz volt elhinnem, hogy tényleg segítség nélkül tudja kezelni, de mint oly sokszor, most is csalatkoztam, mert bizony tud kiskomám bánni a géppel, sőt, el is magyarázta nekem, hogy az orsóknak két típusa van, és attól függ, hogy merre kell a cérnának futni benne, és miközben én gyorsan a manuálból próbáltam előkeresni, hogy hogy kell befűzni pontosan a cérnát, mert három év hosszú idő, azalatt ő befűzte hibátlanul ....

És miután papíron lerajzolta, megtervezte a művet, elő is állította, és mivel nekem szánta, mindjárt rózsaszínű cérnával elsősorban ...

Ja, és közben kifejtette, hogy ő vasalni is megtanult az iskolában, úgyhogy legközelebb ő szeretné csinálni. Hát ki vagyok én, hogy útjában álljak?

Lucilla | 2012. január 15. 22:51:55

{

2011. december 26., hétfő

}

 

Gyorsan elrepült ez az elmúlt négy hónap, és persze voltak nehézségek, mélypontok, most ismét együtt vagyunk, és - ahogy az elmúlt években mindig - itt karácsonyozunk Lundban. Egy időre utoljára, így igyekszünk a pakolás mellett kiélvezni minden percét. És nem csak kiélvezni, hanem ki is használni. Ákos még két napos hokitáborra, valamint egy egész napos hokibajnokságra is hivatalos, emellett lesz búcsúparti az osztálytársaival és a hokistársaktól is elköszön. Persze nem lesz egyszerű a három év alatt idehurcolászott és beszerzett holmik hazacuccolása sem és még némi ügyintézés és baráti látogatás is hátravan. Nem fogunk unatkozni, ez biztos ...

A karácsonyi ajándékoknak csak egy része érkezett ide, de ezek igen nagy sikert arattak.

Áron ragaszkodott a trikós outfithez, ami a szerelőládához amúgy is illik, szóval nem vitatkoztunk vele túl sokáig.

Lucilla | 2011. december 26. 0:16:47

{

2011. december 20., kedd

}

 

Ákos és osztálya énekel, a felvételen nem látszik, de három nyelven tolták ... (Ákos a középső sor jobb szélén a második, elég kicsi felbontású a felvétel, de így legalább nem sértek személyiségi jogokat, úgysem ismerhető fel senki ....)

 

 

 

Lucilla | 2011. december 20. 23:40:27

{

2011. november 15., kedd

}

 

Az igazság az, hogy lusta vagyok, mert nem írok és nem azért, mert nincs semmi, hanem mert mindig van valami, ami épp fontosabb.

Mindegy, végül is zajlik az élet, benne vagyunk a közepében az ősznek, és mint az általában lenni szokott, engem a hideg meglehetősen megvisel, pedig még hol vannak az igazi mínuszok. És hát most jön kutyára dér (a dér szó szerint ...), mert hogy mostantól bizony rendszeresen lesz itthon hidegebb, mint Lundban, és nagyjából négy éve voltam utoljára november végén itthon, úgyhogy valójában azt sem tudom, hogy mire számítsak. A fűtési rendszerünkkel is adódtak gondok, amiket sikerült kezelni, de azért aggasztóak. Még jó, hogy a jó öreg minisztériumot jó alaposan fűtik, kész boldogság reggelente beérkezni ...

Áron egyre jobban megkedveli az ovit, végre megszűnt a nem akarok oviba menni tiráda, ami a reggeli sétáink kötelező eleme volt néhány héttel ezelőttig. Most már hétvégén is szó van arról, hogy menni óhajtana, mert Emőke méninek (sic!) és Ágnes méninek meg kell mutatni ezt, meg azt. Az ovi amúgy mit sem változott, ahogy Ákos annak idején, úgy Áron is roppant mulatságosnak tartja, ahogy üvöltve elvágja magát, mintha elesett volna, és ezen röhögni kell, szóval egyértelműen megérkeztek az ovis bohóckodások.

Áron amúgy egy tündér, komolyan, fantasztikus vele az élet, hatalmasat fejlődött nyár óta, fantasztikusan lehet vele beszélgetni, és egészen hihetetlen, de az esetek döntő többségében simán meg lehet győzni észérvekkel, amikor valamit nem vagy nem úgy akar csinálni, ahogy én. Imád énekelni, kedvence a Pál, Kata, Péter örökbecsű, de az alatt a rövid idő alatt, amit az oviban töltött, már jó pár nótát elsajátított.

Ákos pedig beújított egy igen makacsnak látszó kórságot a múlt héten, ami igen aggasztó, mert ő, aki általában 3 nap alatt abszolvál egy felsőlégútit, most több, mint egy hete lázas. A lundi egészségügy erre csak annyit tudott szólni, hogy majd akkor vigyük vissza, ha további egy hét múlva is lázas, mert mostanában ilyen vírusok szaladgálnak fel s alá ... Szerencsére amúgy nincs nagyon rosszul, csak akkor bágyad el, ha épp felszalad a láza, amúgy kihasználja a nyakába szakadt időt, tévézik és legózik egész nap ... Apa pedig otthonról nyomja a munkát, mivel belátták odabenn is, hogy egyszerűbb így, mint rohangálni haza meg vissza napi többször.

Szóval így vagyunk, ha Ákos betegsége nem lenne, akkor nem is panaszkodnék, kicsit se, mert amilyen vidáman elvannak a fiúk északon, olyan jól mennek a mi dolgaink is Áronnal.

Ákosék még kirándultak is két hete egy gyönyörű helyen:

Őszi táj nagyfiúval ...

Lucilla | 2011. november 15. 20:54:15